Az egyik első Ezüst nyíl volt a W154 (fotó: OldMachinePress.com)

A Forma 1 1950-ben indult máig tartó útjára, de előtte is létezett már autóverseny, nem? Természetesen a válasz egy jó határozott igen, de nagyon más volt a versenyzés 1950 előtt, ráadásul a 2. világháború komolyan visszavetette a fejlesztéseket (annyira, hogy a Forma 1 első éveiben verhetetlen Alfa Romeo Typo 158 “Alfetta” egy sajtgyárban rejtőzött Olaszország náci megszállása idején!).

A Forma 1 előtt nem volt világbajnokság, csak Európa bajnokság, amit az AIACR (Association Internationale des Automobile Clubs Reconnus, az FIA elődje) szervezett 1931 és 1939 között (’33 és ’34 kivételével). Ez az 1939 előtti időszak volt a GP Korszak. A Mercedes és az Auto Union letarolták a mezőnyt 1934-es belépésük és a félbeszakított 1939-es szezon között! Az alant lévő képen is jól látszik, hogy hatalmas a különbség a technológiában: huzalozott virsli kerekek, bovdenes fékek, hatalmas kormánykerék, motoros szemüveg, bőr sapka, semmi biztonsági öv, 0 oldalsó burkolat a pilóta oldalain (teljes kar kilátszik)…

Az előd, amihez fel kellett nőni: W125, a legerősebb versenyautó a GP/F1 érában, egészen az első turbó korszak eljöveteléig (fotó: 

Ennyi bevezető után lássuk a mai alanyunkat, a W154-est, ami a méltán híres W125 utódja. 1938-ra az AIACR 3 literben maximalizálta a kompresszoros motorok lökettérfogatát és 4.5 literben a sima atmoszférikus egységekét, így a Mercedes M125 kódjelú 5.6 literes kompresszoros szörnye, ami a W125 szíve volt, nyugdíjazásra került. Azért neveztem második kényszermegoldásnak, mert a W125 úgy készült, hogy a Mercedes korábbi W25-ös modellje nem volt annyira versenyképes, új autó kellett és a németek tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy nem fog sokat futni az 1938-ra érkező új szabályok miatt.

Az új szabályoknak megfelelő, 3 literes, kompresszoros M154 motor (fotó: Daimler AG)

Az M154 egy 12 hengeres motor, de nem a ma már megszokott V alakban, hanem 2x(2×3) tömbökben, Roots fúvókákkal, amik maximum 1.38 bar töltést adtak. A motor 434 és 474 lóerő között mozgott, a kompresszor teljesítményétől függően. A W125-höz képesti teljesítmény csökkenést a Mercedes egy extra (ötödik) sebességi fokozattal kívánta kompenzálni, így az első 4 fokozatot rövidebbre vehették, míg az ötödik biztosította, hogy a végsebesség terén sem szenvedett a W154!

W154 akció közben! (fotó: GrandPrixHistory.org)

Az autó tengelytávja 2798mm-ről 2728mm-re csökkent, minimális előnyt biztosítva a fordulékonyság terén. Súlyát tekintve komolyat hízott, 980kg volt az 1938-as és 910 az 1939-es változat, ami komoly különbség a 750kg-os W125-höz képest. A kasztni a hírhedt előd módosított változata volt, új első hűtőráccsal, amit 1939-re módosítottak.

A ’60-as évek F1-es gépeit idéző W154 1939-es változata (fotó: Ultimatecarpage.com)

A W154 egy nagyon sikeres autó volt, 23 versenyen állt rajthoz, 12-t megnyert és a kor sztárja, Rudolf Caracciola egy W154 volánja mögött nyerte meg 3. EB címét.

A Mercedes 3. Rekordwagen autója, a W154 alapjain (fotó: OldMachinePress.com)

Létezett a W154-ből egy ‘Rekordwagen’ változat is, jól látható módosításokkal a kasztnin: burkolt kerekek, még áramvonalasabb kialakítás (cseppforma, ahol csak lehet). A Mercedes ezzel a változattal igyekezett a D Kategóriában új rekordot felállítani, ami 1939-ben Caracciola segítségével sikerült is: 20.56 másodperc alatt száguldott a W154 Rekordwagen 1 km-t, 28.32 alatt 1 mérföldet! Sajnos a végsebességről nincsen adatunk.

A 2. világháború kitörése véget vetett a GP korszaknak és ugyan 1946-ban újra voltak futamok, egészen 1950-ig kellett várni a Forma 1 létrejöttéig, és 1954-ig a Mercedes visszatérésére, amikor is megint leigázták a sportot, de erről majd máskor…

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?