(Fotó: ig:zachbrehl, Twitter)

A régi C-csoportos szörnyetegek tárháza nagyon sok kevésbé ismert, különleges, vagy épp soha rajthoz nem álló konstrukciót rejt. Az 1990-es évek elején a C-csoport kihalása előtt úgy tűnt, hogy a Ferrari és az Alfa Romeo közösen visszatér a prototípus versenyzésbe, de végül másképp alakultak a dolgok. Az is egy kevésbé ismert tény talán, hogy a Lancia márkanév alatt a Fiat-csoport volt az első igazán nagy gyártó, amely autót épített a C-csoport szabályainak megfelelve. Bár gyors volt, a Ferrari motorral hajtott Lancia LC2 nem volt igazi kihívója a kifinomultabb Porsche versenyautóknak, azonban az 1990-ben életbe lépett drasztikus szabályváltozások arra ösztönözték az olasz gyártót, hogy térjenek vissza a sportautó-versenyzéshez.

Az első C-csoportos olasz versenyautó a Lancia LC2 volt. (Fotó: Robert Knight, Flickr)

Az 1990-es évek legelején a Lancia már teljes mértékben a rally világbajnokságra fókuszált, a Ferrari pedig (bár nem hinném hogy mondani kell) a Formula-1 melett kötelezte el magát, így az Alfa Romeo volt a legkézenfekvőbb választás az újbóli sportautó-versenyzéshez. A váz tervezését ismét az Abarth végezte, akár a Lancia LC2 esetében. Az SE 048SP tervezéséért Giuseppe Petrotta felelt, aki pont ekkor jött át az Abarth-hoz az Osellától. Petrotta egy akkoriban szabványnak számító prototípust tervezett: az autó elejét telepakolták hűtőkkel, a hátsó kerekeket pedig leburkolták a jobb légellenállás érdekében. Az Alfa Romeo rokonságról csak a pajzs alakú tipikus Alfa rács árulkodott az autó elején.

A legjelentősebb szabályváltozás a 3.5 literes szívómotorok bevezetése volt, amellyel a C-csoport és a Formula-1 azonos motorszabályokkal futott (később ez vezetett a C-csoport halálához). Az Alfa pont rendelkezett egy ilyen egységgel. A V10-es blokk a 164 Procar számára épült az 1980-as évek vége felé és 600 lóerő leadására volt képes, azonban arról nincs hivatalos információ, hogy ezt az egységet szerelték volna be az SE 048SP-be. A motortakaró nélküli képeken egy V12-es blokk látható, amit valószínűleg a Ferrari szállított. A Ferrari már akkor korszerűbb motorokat gyártott és hengerenként már 5 szelepet használtak.

Giovanni Tonti vezető mérnök teszteli a Tipo 1035 V10-es Alfa blokkot (Fotó: Dylan Smit(?)

Legalább egy példány biztosan megépült az Alfa Romeo SE 048SP-ből, de igazából soha nem hagyta el a fejlesztési fázist. 1991-től már sokkal komplikáltabb szárnyakat lehetett látni a sportautó-versenyzésben. Volt rá javaslat, hogy tervezzék át a szárnyat, és a Momo Corporation indítsa el versenyen, de nem lett belőle semmi, és a projekt félbeszakadt.

Az autó jelenleg az Alfa múzeumában tekinthető meg Milánóban. Ami jó hír a márka rajongóinak, hogy látszanak rajta a használat jelei. Utoljára 2010-ben lehetett megcsodálni, amikor a goodwoodi Festival of Speed alatt a márka fennállásának 100. évfordulóját ünnepelték. Reméljük, azért tízévente egyszer láthatja valahol gurulni a nagyérdemű.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?