A WM P88-Peugeot a kezdettől fogva egy céllal épült! Meg kell döntenie a le mans-i sebességrekordot. (Fotó: Dan Morgan, Flickr)

A Peugeot két mérnöke, Gerard Welter és Michel Meunier az 1960-as évek végén megalapította a WM céget, amellyel csak szabadidejükben foglalkoztak. A kis csapat első autója, ami egy Peugeot-motoros GTP versenyautó volt (a GTP a Gran Turismo Prototype rövidítése) az 1976-os le mans-i 24 óráson mutatkozott be. Az úgymond “hobby szintet” mi sem jellemzi jobban, hogy a csapat majdnem teljesen önkéntesekből állt, és a C-csoport bevezetésével csak nagy küzdelem árán tudtak egyáltalán versenyben maradni (bármilyen szinten is).

Az 1986-os Le Mans után Welter és Meunier úgy döntöttek, hogy a korlátozott anyagi hozzáférésüket egy célra szentelik fel: mindenképp át kell lépni a 400 km/h-s végsebességet a Mulsanne-egyenesben. Az új autó az eddigiek továbbfejlesztett verziója volt, és a P87 kódnevet viselte. Kiszélesítették, minden létező helyen telepakolták hűtőkkel, és mint az a képeken is látszik, egy dologra szentelték fel, a végsebességre.

A karosszériát (meg lényegében mindent) a rekorddöntéshez igazítottak. (Fotó: PontFire, Flickr)

Ahhoz, hogy Welter és Menuier ennyire sikeres volt ilyen kevés pénzből, annak egy másik oka is volt. Nyíltan ezt soha nem jelentették ki, de a “munkaadójuktól” kaptak ajándékba egy PRV motort, amit a Peugeot már évek óta folyamatosan fejlesztett. A közúti autókból származó 2.8 literes V6-os egység két turbóval volt felszerelve, és töltőnyomástól függően akár 850 lóerőt is kipréselt magából.

A Peugeot a szélcsatornáját is átadta a két mérnökének, csak hogy megszülessen a rekord. (Fotó: Bruno Vandevelde)

A Peugeot négy hónapon keresztül minden vasárnap odaadta a WM számára a szélcsatornáját, hogy ki tudják dolgozni a tökéletes formát. A kulcs az autó szélesítése lett. Így le tudták burkolni a kerekeket, valamint egy speciális hűtési rendszert is kidolgoztak. Az orrban lévő hűtőn keresztülszáguldó levegőt több alagúton keresztül a felfüggesztés alatt (!) hátra vezették, ezzel még több levegőt biztosítva a motornak.

Mivel a tengelytávot is megnövelték, így sokkal hosszabb alagutakat tudtak létrehozni az autó alján, ezzel is kihasználva a levegő hirtelen nyomásesése adta leszorító erőt (ez az oldalunk névadója is, a Ground Effect, lényegében a padlólemez által létrehozott szívóhatás). Egy splitter is felkerült az autó elejére, valamint kapott egy nagy hátsó szárnyat is, de ennek inkább súlyponti okai voltak, valójában nem lett volna nagy szüksége rájuk.

Roger Dorchy, és autója még “hagyományos” hátsó szárnnyal. A rekorddöntésre ez alkalmatlan lett volna. (Fotó: Getty Images Europe)

Az első verzió a P87 kódnéven futott. Az 1987-es Le Mans teszten (ez még jóval a verseny előtt van, nem a közvetlenül a verseny előtti szabadedzésre kell gondolni) az autót motorvezérlési gondok hátráltatták. Olyan szinten baj volt, hogy a WM P87 nem tudott megtenni két kört egymás után, de a 356 km/h így is siekrült. Miután a hibákat helyrehozták, egy új, a nép számára még át nem adott autópálya szakaszon 416 km/h-t értek el vele. A Peugeot-motoros prototípus úgy tűnt, megdönti a rekordot Le Mans-ban.

Sajnos a verseny nem hozta el a kívánt sikert. A rossz minőségű üzemanyag miatt a WM P87-es motorja a 13. kör után végleg bedöglött. A hivatalos mérés szerint az autó 381 km/h-t tudott ezen röpke idő alatt, ami nem érte el a rekordot, de nem volt messze tőle. Érdekes, hogy a WM saját mérése szerint megvolt a 407 km/h is, de persze az ACO volt a főnök.

A motor annyira ki volt hegyezve, hogy jól meg kellett gondolni, mikorra időzítik a rekordot. (Fotó: picbone)

Az 1987-es részleges sikeren beindulva a kis csapat számára nem volt megállás 1988-ra sem. Az autón több módosítást is végrehajtottak, a legjelentősebbeket a motoron. A turbónyomás csúcspontját a fordulathoz viszonyítva nagyon kihegyezték, ezzel várva a 1988-as 24 órás versenyt. A módosításokat az előző évi P87-es is megkapta, de ez csak amolyan biztonsági autónak volt nevezve. Az új motor már 900 lóerőt tudott hadrendbe állítani, tahát nem volt mese, valahogy meg kellett dönteni azt a rekordot!

Az edzés során az ACO radarja 387 km/h-t mutatott, de szemre sokkal gyorsabbnak tűnt a P88. Mire felszereltek egy új, modernebb mérőeszközt, addigra úgy tűnt, hogy a következő mérés az autók hibáiból adódóan nem fog összejönni. A frissített P87-es a 13. kör után kiállni kényszerült, míg a P88 a motorvezérlés hibája mellett karosszéria gondokkal is küzdött. Egyszerűen szólva szét akart esni.

Mindenki tudta, hogy az 1988-as Le Mans-on kell végigvinni a rekordot, mert több esély nem lesz. (Fotó: DriveTribe)

Miután több mint 3 és fél órát ültek fölötte, a P88 kigördült a pályára Roger Dorchy-val a volánja mögött. Néhány kör után megkapta az utasítást, hogy tekerje maximálisra a turbónyomást. Ezen körök alatt rendre 400 km/h fölött lépte át az ellenőrző pontot, az ACO hivatalosan 407 km/h-t mért. De mivel a Peugeot 405 bemutatója erre a hétvégére esett, így mindenhol a 405 km/h-t közölték le hivatalosként. A lényeg egy, a rekord megdőlt.

A maximális töltőnyomás és a korábbi problémák kombinációja a padlóra küldte a motort. Dorchy visszatért a boxba, és nem is gurult ki onnan többé. A villamos problémák és a turbó gondok mellé még túl is melegedett a WM P88. Sokak szerint csak a megnövelt turbónyomás volt a gond, de az sem kedvezett az autónak, hogy a létező összes kis lyukat leragasztották rajta, mert a rekordnak meg kellett születnie.

1989 volt az utolsó év, mikor a Mulsanne-egyenesben végig padlógázzal lehetett száguldozni…
(Fotó: Jean-Pierre Lager, Pinterest)

A P87-et és a P88-at is elindították az 1989-es 24 óráson is, de számos probléma merült fel újból, így egyik autó sem ért célba. 1990-re a WM és a Peugeot megszüntette a kapcsolatot egymás közt, és Welter WR néven menedzselte tovább az autóit. 1990-ben két sikánt is beépítettek a Mulsanne-egyenesbe, így be lett biztosítva, hogy a WM P88-Peugeot rekordját valószínűleg soha nem fogják már megdönteni.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?