1937 Német Nagydíj, a későbbi győztes Rudolf Caracciola a Mercedes-Benz W125 volánja mögött

Ahogy arról már a Mercedes 125 éve a Motorsportban című cikkben is írtam, anno 1936-ban a W25-ös nem volt elég versenyképes, így a Mercedes kivonta a bajnokságból és végül egy teljesen új fejlesztés mellett döntöttek. Hatalmas veszteségnek is kikiálthatnánk, hiszen köztudott volt, hogy az AIACR 1938-ra megváltoztatja a szabályokat, hogy visszafogja a teljesítményt!

Ennek ellenére nagyon komolyan vette a Mercedes az új autó fejlesztését: új verseny részleg jött létre a Mercedes-Benzen belül, az autó tervezését pedig Rudolf Uhlenhautra bízták. Az új organizáció feladata a tervezői oldal és a versenycsapat közötti tökéletes együttműködés kialakítása volt. A 30 éves Uhlenhaut soha korábban nem dolgozott versenyautókon, de nagy tapasztalata volt a közúti autók tesztelésében és jól ismerte a Nürburgringet is, így viszonylag könnyedén ment az átállás a számára. Annak érdekében, hogy minél jobban megértse a problémát, Uhlenhaut úgy határozott, hogy maga teszteli az autókat! A W25-ös volánjánál ülve arra jutott, hogy annak felfüggesztése túl kemény, nem tudja követni az út egyenetlenségeit és a kasztni mozgásra kényszerült, az autó hátsó tengelye fékezéskor túlságosan elemelkedett.

1937, Donington: Manfred von Brauchitsch, Rudolf Caracciola

Annyira merev volt a felfüggesztés, hogy a tesztelés közben az egyik kerék konkrétan le is esett az autóról, nagy sebességnél és mégis úgy ment tovább az autó, mintha semmi nem történt volna! Uhlenhaut úgy nyilatkozott, hogy olyan volt, mintha egy oldalkocsis motorral ment volna…A tanulságokat levonva, az új fejlesztés első változatai lágyabb felfüggesztést és merevebb kasztnit kaptak, így stabilabb lett az autó, jobb lett az úttartása. Anyagát tekintve a nikkel-karbon molybdenum lett a befutó, a cső vázat felváltotta az ovális, így összességében sikerült merevvé tenni a szerkezetet. Az új felfüggesztéshez pedig kettős kereszt-lengőkaros megoldást használtak elől, hosszabb karokkal, így lágyabb lett, hátra pedig egy régi és addig ritkán használt megoldás, a De Dion tengely került. Ideje volt az elavultnak tekinthető M25-ös motort is egy új fejlesztéssel váltani, ami több mint brutális lett…

A félelmetes Mercedes M125-ös motor, a W125 szíve

A W125 eredetileg egy 3 literes motorral készült, de mivel az új motorszabályok 1938-ra csúsztak, Uhlenhaut elengedte a gyeplőt, az eredmény pedig hátborzongatónak mondható!…hogy kontextusba helyezzük: az új M125 egy 5.6 literes sornyolcas, Roots-fúvókás motor 5800-as fordulatszámon 595 lóerőt adott le versenykörülmények között, padon 640 lóerő körül, 900 Nm nyomatékkal, amit egy 4 sebességes váltóval igyekeztek a kerekekre vinni! Próbáljuk meg felfogni…majdnem 600 lóerőt versenyen, úgy, hogy nem volt biztonsági öv, nem volt bukósisak, nem voltak kellően erős fékek…A mechanikus tapadás kb. nulla volt, virsli kerekekkel mentek, a pályák és a nézők biztonsága nevetséges volt a mai előírásokhoz képest, miközben az autó bőven képes volt a 300 km/h feletti sebességre…hogy még inkább értsük mennyire elképesztő ez a szám: az akkori átlag hétköznapi autók alig tudtak többet 20 lóerőnél…

Virsli kerekek, 750 kiló, 600 lóerő, nulla biztonság: az autóversenyzés igazi hőskora!

Annak idején a versenyhétvégéken már nem történt különösebb beállítást célzó munka a verseny előtt, sokkal inkább a gyakorlás és pályával valamint az autóval való közös akklimatizálódás volt előtérben (ez ma a Forma 1-ben megtörténik csütörtökön és pénteken, a beállítások optimalizálása legkésőbb szombat kora délután befejeződik), a szezon közbeni tesztelés pedig nem volt tiltva sem korlátozva. A Mercedes már akkor is teljesen más ligát képviselt ha precizitásról és megbízhatóságról volt szó, 1500 mérföldet mentek a W125-el minden komolyabb hiba nélkül Monzában a szezon előtt tesztelés céljából (Németországban alkalmatlan volt az időjárás a tesztelésre).

1938 eleje: Az egyik W154 prototípus, tesztelés közben, a volánnál maga Rudolf Uhlenhaut (fotó: Mercedes)

Az autó rögtön az első versenyén győzött, Rudolf Caracciola pedig megszerezte a 2. EB címét, miután 4 futamon állt a dobogó tetején. A W125 annyira domináns volt, hogy a bajnokságban az első 4 helyen Mercedes pilóták végeztek…

1938, Január 28: Rudolf Caracciola a W125 Rekordwagenben a birodalmi autópályán

Annyira jól sikerült fejlesztés lett a W125, hogy a Mercedes ennek egy módosított változatát küldte az A5-ös autópálya Frankfurt és Darmstadt közötti szakaszán tartott sebességrekord-kísérletre, 1938 Januárjában. Ekkor hívta ki a Führer a 2 domináns német márkát egy sebességrekord versenyre, a Mercedes Rudolf Caracciola-val, az Auto Union Bernd Rosemeyerrel állt rajthoz, így a kor 2 ásza az EB után ismét egymásnak feszült! A W125 Rekordwagen, a már W25-nél is kikísérletezett áramvonalas, zárt kasztnijának továbbfejlesztett változatát kapta: jól megfigyelhető az áramvonalas kialakítás, a cseppforma is ott van (főleg a hátsó tengelytől), ha oldalról nézzük, látszik, hogy komolyan vették a légellenállás problémáját a németek! Korábban a Mercedes a nagy sebességű versenypályákon (pl. Avus) használta ezt a kialakítást, végsebesség szempontjából nagy sikerrel: a W25 esetén a ‘Streamliner’ változat 25 km/h-val nagyobb sebességet ért el hagyományos társával szemben!

Végsebességre született: áramvonalas kialakítás, minimális szellőzés, burkolt kerekek, hosszan hátranyúló keskenyedő fenékrész (fotó: Wikipédia)

1 kilométer átlagsebessége (felgyorsulás után), Rudolf Caracciola és egy rekord, ami majd’ 80 évig fennmaradt: a hivatalos mérés szerint 432.7 km/h végsebességet ért el az Ezüst Nyíl Caracciola kezében a közúton, ami egészen egyszerűen félelmetes, brutális, hihetetlen, felfoghatatlan…A rekordhoz a Mercedes a motoron is változtatott: mivel a súlyhatárral nem kellett bajlódniuk, a sornyolcast V12-re cserélték, a teljesítmény pedig 640 lóerőről 725-re ugrott.

Rosemeyer az Életét adta a rekordhajszolás közben…

Sajnálatos módon ez az esemény nem csupán a rekordról, hanem a nagy rivális Bernd Rosemeyer haláláról is emlékezetes marad. Az ifjú pilóta 400 km/h sebesség közelében szenvedett halálos balesetet az Auto Union Type C “Streamliner” volánja mögött.

Caracciola rekordját végül Niklas Lilja döntötte meg, 2017 November 5-én egy Koenigsegg Agera RS volánja mögött, 445.6 km/h végsebességet produkálva…