A gyenge 1989-es szezon ellenére a Camel megmaradt főszponzornak 1990-re is. (Fotó: iconf1)

Ahogy azt a Lotus 101 Judd esetében írtuk, az 1989-es szezonban a V8-as blokk nem tudott elég erőt adni a Lotusnak, és csupán 15 pontot tudtak szerezni. Azonban ebbe nem törődtek bele a Lotusnál, vissza akarták emelni a márkát a rivaldafénybe, ennek érdekében motorgyártót is cseréltek. Az új partnerük pedig Lamborghini lett. Az olaszok V12-es egysége a Tipo 3512 névre hallgatott, tervezéséért pedig a korábbi Ferrari mérnök, Mauro Forghieri volt a felelős.

A Lamborghini V12-es egysége nem sokkal ért többet, mint a Judd előző évi V8-as blokkja. (Fotó: Stu.G, Flickr)

Az már 1989-ben is tisztán látszott, hogy az aerodinamikával nincsenek nagy bajok, az erő az, ami igazán hiányzik. A Lamborghini erőforrása a kissé szokatlan, 80°-os hengerszöggel érkezett a megszokott 90°-os, vagy a Renaultnál alkalmazott 107°-os hengerszög helyett. Ez azt jelentette, hogy kicsit magasabb volt, mint a hagyományos V12-esek, de nem volt olyan széles mint a V8. A kornak megfelelő könnyű ötvözetekből készült, dupla vezérműtengellyel és hengerenként 4 szeleppel. Az első verziók még 1989-ben 625 lóerőt tudtak, de 1990-re ezt már 640 lóerőre tudta növelni a Lamborghini, amit 13.000-es percenkénti fordulatnál adott le a motor. Azért 1989 telén a mérnökök még visszatolták a szélcsatornába a 101-est, és tovább finomítottak a sebesség/leszorítóerő arányán.

Piquet és Nakajima helyét Warwick és Donnelly vette át. (Fotó: Reddit)

Az aerodinamika mellett tovább foglalkoztak az elemek súlyával is, mivel a Lamborghini motor nem tartozott a legkönnyebb egységek közé. 1990-re Nelson Piquet és Nakajima is otthagyta a Lotust, helyüket Derek Warwick és Martin Donnelly vették át. A tesztpilóta szerepe így Johnny Herbertre hárult. Bár az előző szezon nem sikerült fényesen, a Lotus optimistán kezdte meg az 1990-es évet. A Camel még egy évre meghosszabbította főszponzori vállalását, és a csapatfőnök azt állította, hogy legalább 40 pontot el tudnak érni.

Donnelly 1990-es jerezi balesete végleg megpecsételte karrierjét. Helyét Johnny Herbert vette át. (Fotó: Twitter)

A Lotus optimizmusa nem tartott túl sokáig. A Lamborghini motorral szerelt 102-es megbízhatatlannak és lassúnak bizonyult, így ismét nem tudta felvenni a versenyt a vetélytársakkal. Az autó a versenyek felén hagyta cserben a pilótákat, de mikor éppenséggel működött, akkor is nagyon el volt maradva a McLaren-Ferrari-Benetto-Williams alkotta élmezőnytől.

Mindösszesen 2 pontszerzés sikerült a szezon során: Kanadában Warwick a 6. helyen, míg a Hungaroringen az 5. helyen ért célba. Ez a 3 pont jelentette a csapat egész éves termését. Donnelly ráadásul Jerezben egy akkora balesetet szenvedett az edzésen, ami karrierje végét jelentette. Helyét a hátralévő 2 futamra Herbert vette át, egyik alkalommal sem sikerült célba érnie.

Sajnos a Lotus belekerült egy olyan spirálba, amelyből már nem volt visszaút. A 1991-es szezonnak a kozmetikázott 102B-vel vágtak neki, de ismét csak 3 pontocskát tudtak hazavinni, amiket az újon Mika Hakkinen szerzett. A 91-es szezonra a Camel már elhagyta a csapatot, így a pénzügyi fronton is megrendült a brit csapat.

Tőlük függetlenül a Lamborghini folytatta Formula programját, és volt egy olyan időszak, amikor a McLaren is elgondolkozott a Lamborghini motorokon, de végül nem lett belőle semmi. A Chrysel és a Lamborghini minden reménye és erőfeszítése ellenére 1993-ban elkaszálták az F1-es programjukat, de a Lotus akkorra már menthetetlenül száguldott végzete felé.