Meglepetésként érkezett a hír, miszerint a Honda leszólt az Andretti Motorsportnak, hogy nem járul hozzá Alonso versenyeztetéséhez. A háttérben álló sértettséget valószínűleg nem kell ecsetelnünk. Az alatt a 3 éves kényszerházasság alatt a Honda elégetett körülbelül $400 milliót, Alonso az F1-es karrierjét, a McLaren pedig a részvényeinek a 30%-t (ezeket vette meg Latifi papa).

A Hondának legfájóbb eset biztosan a 2015-ös Japán Nagydíj marad. Ezen a versenyen hangzott el ugyanis hazai pályán a híre “GP2-es motor” Alonso szájából. Mostanság divat lett a spanyolt picsogónak, sértődöttnek, vagy egyszerűen idiótának nevezni, aki a hatalmas egója miatt elásta a karrierjét. A hangosok viszont csak gondoljanak bele, hogy milyen érzés lehetett 55 helyes rajtbüntetés után végignézni, hogy egyetlen egyenesben 3 autó kerül ki téged és nem tudsz ellene mit csinálni! Ezt még egy középszerű pilóta sem viselné el. Nemhogy egy többszörös világbajnok, aki már évek óta éhezik a sikerre.

A már idézett beszólást fájóbb pillanatban nem is mondhatta volna Alonso. A hazai verseny miatt kiemelt figyelem követte őket, a Honda vezetősége kint volt a helyszínen, így nem csoda, hogy velőig hatoló sértésként vették azt. Ezek után a következő 2 év már tényleg csak kényszerházasság volt.

2018-ig a Honda F1-es projektjét vezetni egyet jelentett a szakmai öngyilkossággal

Az megint más kérdés, hogy a McLaren tervezési filozófiája sem segítette a Hondát (F1-es turbót nem rakunk a hengersorok közé…), ahogy a japán mérnökök felkészültsége is csak tetézte a gondokat. A spanyol dühét viszont teljes mértékben át lehet érezni és temperamentumos mivoltából ezt nem is tudtam magában tartani. Álszentnek is tarthatnánk, ha az alatt a 3 év alatt végig mosolygott volna a kudarcsorozaton. Pechjére ezek az őszinte megnyilvánulások kimentek a divatból mostanság. Vettelnek volt egy hasonló kirohanása ősszel, a “hozzátok vissza a V12-t”, de az 3 hét után lecsengett.

Az biztos, hogy Alonso soha többet nem tud majd beülni Honda motorral hajtott versenyautóba, így jelentősen leszűkültek a további karrierlehetőségei. Mivel a Triple Crown elnyerése a célja, így egyetlen gyártó maradt számára: a Chevolet. Azon belül is a legjobb istálló a Penske. Oda viszont komoly tárgyalások után fog csak bejutni, vagy elérni, hogy még egy autót indítson az öreg Roger a saját pályáján, a saját sorozatában.

Ha Pagenaud helyén Alonso mosolyogna idén, akár még az azonnali visszavonulás is felmerülhetne

Lezárásként visszatérve Alonso és a Honda konfliktusára: ha egy élmenő bekerül egy láthatóan életképtelen projektbe, akkor ő az ottani sikertelenségét soha nem fogja tudni lenyelni. Ez igaz Alonsora, igaz Prostra, igaz Laudára és még sok egyéb világbajnokra. Csak a történelem jótékony homálya miatt pl. senki nem mondja azt a Professzorra, hogy egy gyáva ember volt, mikor “eljött” a Ferraritól.