A 60′-as évek egyik legnagyobb sztárja, a skót Jim Clark, akire mégis angolként emlékeznek…

Ismét egy korábbi Legendáról emlékezem meg, ezúttal sem szeretnék belemenni az unalmas életrajzi tárgyalásba, arra Mindenkinek ott a Wikipedia. Helyette inkább arról szeretnék beszélni, hogy mennyire fantasztikus pilóta is volt James “Jim” Clark Jr., összeszedtem 5 olyan pillanatot a Forma 1-es karrierjéből, ami miatt kétségtelenül a legnagyobbak között a helye:

#5 – 1963

Az első világbajnoki cím mindig különleges, Clark esetében pedig különösen. Elképesztő domináns módon, ellentmondást nem tűrő stílusban vezetett, 10 futamból 7-et nyert.

#4.- 1966 USA Nagydíj

Ebben az évben, miután kivonult a Climax a Forma 1-ből, a Lotus versenyképes motor nélkül maradt. Sok dologgal próbálkoztak, például a BRM 16 hengeres erőforrásával is. A motor erős volt, de nehéz és nyelte a benzint, mint kacsa a nokedlit. Clark azzal is kiemelkedett a mezőnyből, hogy Ő lett az egyedüli pilóta, aki 16 hengeres motorral futamot tudott nyerni.

#3 – 1962, Belga Nagydíj

A 8. helyről indulva a száradó pályán már a rajt után az Eau Rouge-ban az élre állt, majd az újra eleredő esőben 5 perc előnnyel nyert, úgy, hogy a váltó folyamatosan ki akart ugrani az 5. fokozatból és a futam második felére olyan körülmények között versenyzett, ahol ma már leintenék a futamot….Hogy értsétek: a régi Spa 15km hosszú volt és bődületes tempót mentek már akkoriban is, ám olyan eső érkezett, hogy 6perc fölötti köröket mentek a végére, alig átlépve a 100kmh-s sebességet…

#2 – 1967, Olasz Nagydíj

A Pole Pozícióból indulva uralta a futamot, egészen a 13. körig, amikor kerékcserére kényszerült és körhátrányban folytatta a 15. helyen. Clark viszont nem adta fel és óriási vezetést bemutatva visszamászott az élre. Azt hinnétek itt vége a történetnek, de nem: az utolsó kör végén a Parabolicából kifele a benzinpumpa hibája miatt lelassult és elvesztette a győzelmet, de legalább a harmadik helyre beimádkozta magát…

#1 – 1965, Brit Nagydíj

Miután 1965-ben Clark ismét világbajnok lett (életében utoljára), azt gondolhatnátok, hogy ez egy rutin munka volt. Persze adódik a kérdés, hogy akkor miért tettem volna az első helyre? Nos, Clark elhozta a Pole-t, és 35 másodperc előnyt épített ki Graham Hill BRM-je ellen. Clarknak gyakran az volt a stratégiája, hogy kiépít egy nagy előnyt, ha esetleg beüt valami gixer, akkor is legyen esélye menedzselni a futamot. Ebben az esetben különösen jól jött, miután a Climax motor gyújtása vacakolni kezdett és ez később olajszivárgással is párosult.

Annyira alacsony lett az olajnyomás, hogy félő volt felrobban a motor, Clark viszont nem adta fel: nem csupán továbbment, reménykedve, hogy valami csoda folytán kibírja a Lotus, hanem minden kanyarban kikapcsolta a motort és csak vitorlázott, ezzel kímélve a motort, elkerülve a végzetes hibát. Hill egyre közelebb és közelebb ért, az utolsó körben már látta Maga előtt Clarkot és pályacsúcsot is ment, de mindhiába, a győzelem a Lotusnál és Clarknál landolt.

A téli tesztekről YouTube-on beszéltünk, Niki Laudáról pedig itt emlékeztünk meg!