A Lancia az elsők között lépett be a C-csoportba 1982-ben. (Fotó: Girardo & Co.)

Mint oly sok mai márka, a Lancia is egy autóbolond olasz, Vincenzo Lancia hosszú munkásságának az eredménye. Rengeteg újítás tartozik a márka nevéhez, amelyek elsőként jelentek meg közúti járművekben. A versenyzésbe viszont sokáig nem vágtak bele. Miután 1954-ben debütáltak, majd rövidesen ki is vonultak a sportágból, szó szerint terepet váltottak.

Innentől a rally világbajnokságra fókuszáltak minden erejükkel, és az 1960-as és 1970-es években olyan legendás autókat alkottak, mint a

  • Lancia Fulvia
  • Lancia Stratos
  • Lancia 037
  • Lancia Delta

A rally versenyek sikerein felbuzdulva az olasz gyártó úgy döntött az 1970-es évek végén, hogy negyed évszázad után visszatérnek a versenypályákra is.

Az LC2 alapjául a Beta Monte Carlo szolgált, akárcsak később a 037-es rally autónak is. (Fotó: Steve Brown)

Húsz év után a Lancia első pályaautója a Beta Monte Carlo lett. Ezt 1.4 literes, turbós, négyhengeres motor hajtotta, amivel megfelelt a Group 5 (azaz 2 liter alatti) kategóriában. A Beta Monte Carlo az 1979-es, 1980-as és az 1981-es világbajnokságot is megnyerte.

1982-re aztán megszületett a legújabb széria, a szinte korlátlan szabadság, a prototípus versenyzés csúcsa, azaz a C-csoport.

Ekkor a Lancia is úgy gondolta, hogy most kell megmutatni, így ők is emelték a lécet. Az új autó alapját a Beta Monte Carlo adta, és a motor is maradt a négyhengeres, feltöltéses egység. Lényegében csak egy új karosszériát kapott a Beta Monte Carlo és átkeresztelték LC1-re. Persze előre borítékolható volt, hogy a kétszer, háromszor olyan erős Porschékkal szemben nem lesz esélye az autónak.

A Lancia nem rendelkezett olyan erős motorral, mint ami a C-csoportba kellett, így a Ferrarihoz fordult. (Fotó: Girardo & Co.)

Ha le szerették volna győzni a Porschét, sokkal nagyobb és erősebb motorra volt szükségük. Akárcsak a Lancia Stratos esetében, megint a Ferrarira esett a motorszállítói feladat. A 308 QV-ben használt 2,65 literes, V8-as, 32 szelepes egység kapott még két darab KKK turbófeltöltőt. A már 3 literes végleges motor kvalifikációs beállításokkal 850 lóerőt tudott. A lökettérfogat választás a 308 QV motor esetében nem véletlen! A motor így megfelelt az Indy szabályoknak is.

A váz tervezéséért az a Gianpaulo Dallara felelt, akinek a nevéhez többek között a Lamborghini Miura is köthető, és napjainkban is az egyik vezető tervező. Az autó többi része mondhatni szokványos lett abban az időben. Kettős keresztlengőkaros felfüggesztés, és hűtött féktárcsák jellemezték az immár Lancia LC2 névre hallgató versenygépet. A karosszéria lényegében ugyanaz maradt mint az LC1 esetében, csak immár karbon-kevlárból készült, az elejébe betettek egy nagy hűtőt a motor számára, valamint a két hátsó kerék elé került a két intercooler. A Martini festéssel csodásan nézett ki az új autó, ami az 1983-as le mans-i 24 óráson debütált.

A versenyre 3 darab Lancia LC2 került nevezésre, szemben a 9 darab Porsche 956-os versenyautóval. A kvalifikáción két LC2-es a 2. és 4. helyen végzett, mondhatni, párba került az előző évben nyertes két Porsche 956 mellé. A sebességben jók voltak az olaszok, de a megbízhatóságban nem. A 13. óra környékén mindhárom Lancia kiesett különböző problémák miatt, így a Porsche megdöntötte a Ferrari korábbi rekordját, és az első 9 helyen a német márka autói futottak be.

1984-ben meglett volna minden esélye a Lanciának, hogy beírja magát a legendás verseny történelemkönyvébe. Mivel a Porsche összeveszett a rendezőkkel, így bojkottálták az egész versenyt. A kvalifikáción kialakult a Lancia első sor. Bob Wollek megfutotta a verseny leggyorsabb körét, azonban a megbízhatóság megint bekavart, és váltóprobléma miatt csak a 8. helyen végzett a Lancia. Az első hét helyen privát kézben lévő Porsche 956-os futott be.

Aki azt hinné, hogy harmadik nekifutásra végre megtört az átok, azt most el kell keserítenünk. Nem így történt. A motort tovább finomították, tovább faragták, még erősebb lett, de a megbízhatósága még mindig nagyon gyenge volt. A Nannini-Wollek kettős a 3. helyre kvalifikálta az autót, és az első három körben vezettek is. Aztán előjöttek a motorproblémák, és lassan hátrébb csúsztak. A két gyári Lancia LC2 a 6. és 7. helyen fejezte be a versenyt, a top tíz összes többi autója Porsche lett.

Bár a szezon végén a Lancia úgy döntött, hogy ismét abbahagyja a pályaversenyzést, azt senki nem veheti el tőlük, hogy ők voltak az egyetlen nagy olasz gyártó, aki megpróbálkozott a C-csoporttal úgy komolyabban. Az első pár évben ők jelentették az egyetlen komoly fenyegetést a Porsche számára, de végül nem sikerült azt megtörni egészen 1988-ig. Ami a bajnokságot illeti, mindhárom évben a 2. helyen zártak a szezon végén, csupán két futamgyőzelem fűződik a nevükhöz. Le Mans-ban egy sem. Így lett az LC2 az örök második.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?