A padovai székhelyű Michelotto Automobili céget 1969-ben alapították, majd elkezdték a Ferrari különböző típusait bütykölgetni versenycélokra. A dolog a Ferrarinak is kapóra jött, hiszen 1973-ban felhagytak minden sportautó programmal, hogy kizárólag csak a Formula-1-re koncentrálhassanak, viszont így a privát és pénzes versenyzők sem maradtak Ferrari sportautók nélkül.

A B csoportra átfaragott 308 GTB-nek soha esélye nem volt a külön erre a kategóriára épített gyári autókkal szemben. (Fotó: William I’Anson)

A Michelotto által készített Ferrari versenyautók listája igen hosszú, de a legelső a sorban a Ferarri 308 GTB Group 4-es rallyautó volt, amit már nem a gyár kérésére kezdtek építeni. A megrendelést egy francia Ferrari importőr, Charles Pozzi adta le 4 versenygépre, mivel a Daytona Competizione autói erősen elavult állapotba kerültek már. A 308 GTB-k eredetileg üvegszálas karosszériával készültek, aztán a Ferrari váltott a nehezebb, acél bódékra. Michelotto viszont a még a üvegszálas verziót választotta a megrendelőknek, ez az oka annak, hogy a fennmaradt 308 GTB rallyautók alvázszáma még a kezdeti időkből származik. Alternatív megoldásként teljesen új kevlár karosszériát is gyártatott az alvázra. Az utcai változattól egyetlen részletben ütött el a versenyautó kasznija, mégpedig a nagyobb kerékjárati ívek jelentették a különbséget az eredeti 308 GTB-hez képest.

Michelotto nem csak a karosszériát, de a motorblokkot is felülvizsgálta. A hengerfejet könnyebb ötvözetre cserélték, valamint erősebb dugattyúkat is kapott a V8-as. A gyári 255 lóerőt így valamivel 300 fölé tudták tornázni. A váltó áttételeit rövidebbre vették, valamint egy ZF diffit is kapott a 308 GTB Group 4, amivel a csúszást a megfelelő burkolathoz tudták igazítani.

Jean-Claude Andruet szerezte meg a Ferrari egyetlen rally világbajnoki dobogós helyét. (Fotó: Twitter)

Az első 308 GTB Group 4 az 1978-as év márciusára készült el. A mérlegen mindössze 1050 kg-ot nyomott, ami a tervezőt dícsérte. Az 1978-as Targa Florio volt az első bevetése az új jövevénynek Roberto Liviero-val a volánja mögött, de motorprobléma miatt nem tudta befejezni a versenyt. Ezeket a problémákat sorra újabbak és újabbak követték, egészen 1979 tavaszáig, amikor Lele Pinto meg tudta nyerni a Rallye de Monza-t, ami a 308 GTB Group 4 első hivatalos győzelme lett.

Itt valami elindult a Ferrari-nál, és jöttek az újabb győzelmek is. Különösen Pozzival a volánja mögött ment jól a Ferrari az olasz bajnokságban, de Jean-Claude Andruet is letette a névjegyét a Ferrarival. A 1982-es Tour de Corse-n az első 5 szakasz után vezetett, majd végül az összetett 2. helyen fejezte be a versenyt, ami a mai napig a Ferrari egyetlen világbajnoki dobogója rallyban. 1983-ra aztán megjelent a B csoport. Michelotto próbálta felfrissíteni a már meglévő Group 4 308-as autóit, de lényegében semmi esélye nem volt a külön erre a kategóriára épített gyári versenyautókkal szemben. Összesen 4 darab 308 GTB Group B készült el szemben a 11 darab Group 4-es verzióval.

A Ferrari 308 GT/M is rallyra készült eredetileg, de végül már semmi nem lett belőle. (Fotó: Flickr, Tarek van Stralen)

A Ferrari a 80-as évek elején megbízta a kis céget egy kifinomultabb rallyautó építésével, ami a 308 GT/M kódjelet kapta. Az autóból csak prototípus lett, 1-2 olasz versenyen elindult, de semmi több. Viszont Michelotto erőfeszítései kifizetődtek, és később olyan kiváló közös projektek jöttek létre a Ferrarival, mint a 288 GTO Evoluzione vagy az F40-es.