Ha a 2000-es évek folyamán ti is mérhetetlenül sok időt töltöttetek a virtuális kormány mögött, egy bizonyos Need for Speed nevű játékkal, vagy eleget láttátok Dominic Toretto-t száguldozni, akkor valószínűleg ismeritek a japán HKS márkát. Azonban hányan tudtátok, hogy a cég a rally világában és majdnem a Forma-1-ben is szerencsét próbált?

Goichi Kitagawa és Hiroyuki Hasegawa

A történet kezdetéhez 1973-ba kell visszamenni, mikor egy fiatal japán mérnök, Hiroyuki Hasegawa úgy döntött, hogy megvalósítja az álmát: megépíti a tökéletes motort. Az ex-Yamaha mérnök barátjával, Goichi Kitagawa-val együtt hozta létre a céget. A financiális hátteret a Sigma Automotive vállalat biztosította, így monogramjuk miatt jött létre a HKS elnevezés.

A HKS központja

A 2 fiatal mérnök egy volt tejcsarnokot vásárolt meg jövendő üzem gyanánt és egyből munkához látott. Ekkor ők maguk is realizálták, hogy egy motor megépítése bizony igen költséges tud lenni. A szükséges forrásokat utcai autókhoz való, nagy teljesítményű alkatrészek gyártásával kívánták megszerezni. Kezdetben a HKS vállalat a turbóiról volt ismert, amivel bizonyos típusok teljesítménye közel 40 százalékkal volt megnövelhető.

A vállalat – jellegére tekintettel – hamar felismerte, hogy számukra a legmegfelelőbb marketing a motorsport. Első szárnypróbálgatások gyanánt ők voltak az első japán tuning cég, akiknek a Toyota Celica-n alapuló autója elérte a 300 km/h-t.

HKS M300 – sokatmondó név

Hasegawa számára ez sem volt elegendő és – megvalósítva az álmát – megalkotta első saját motorját: a HKS 134E-t. A 4 hengeres, 2 literes szívómotor 276 lóerő leadására volt képes. Az erőforrás nem másnak, mint a híres Ralliart-nak keltette fel a figyelmét, mely a Mitsubishi vállalat motorsport részlege volt. A japán autógyártó a Starion típusba helyezte a HKS motorját, és nem máshol indította, mint a méltán híres Group B rally csoportban.

HKS Starion D404

A Starionnak azonban volt egy nagy hátránya riválisaival szemben: hátsókerék hajtású volt, míg a kategóriát uraló autók mind összkerék hajtással rendelkeztek. Mire Hasegawa-nak sikerült vátoztatni a hajtásláncon, a Group B-t megszüntették, így az összkerékhajtású Starion sosem versenyzett 1 teljes szezont.

HKS Lola T91-50

A japán mérnök ezután úgy érezte, hogy készen áll belevágni karrierje egyik legnagyobb projektjébe: épít egy Forma-1-es motort.

Közel 2 év fejlesztés után, 1992-ben megszületett a HKS 300E típusjelölésű erőforrás, mely 12 hengerrel és összesen 60 szeleppel volt ellátva. A motor 680 lóerő leadására volt képes 13 ezres fordulaton. Ezen érték jelentőségét tovább növelte, hogy a HKS motorja nem speciálisan fejlesztett versenyüzemanyaggal, hanem egyszerű, a közforgalom számára elérhető (!) üzemanyaggal volt képes ilyen teljesítményre. Összehasonlításképpen, a Ferrari Tipo 037 motorja ekkoriban 710 lóerőt tudott leadni.

A HKS tudta, hogy a Forma-1-ben való versenyképességhez szükséges pályán is tesztelnie az új erőforrást. A cég viszont semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett karosszéria gyártás tekintetében, így egy, a brit Lola cég által gyártott Forma 3000-es karosszériát vásároltak meg.

Az autóba viszont eredetileg egy V8-as motor beépítését tervezték, így a japán mérnökök hirtelen igen hely szűkében találták magukat. Megoldás gyanánt végül a motorborítás módosítására került sor, ami finoman szólva sem lett a Forma-1 történetének legkifinomultabb megoldása.

Érdemes megfigyelni a kitüremkedést a motorborításon

Még 1992 folyamán több alkalommal pályára vitték a HKS Lola-t, melyben a 12 hengeres V motor igen szépen dürüzsolt, 650 lóerős teljesítményt leadva.

Azonban az 1990-es évek elején Japánt egy súlyos gazdasági válság érintette és a potenciális befektetők sem kopogtattak a HKS ajtaján. A relatíve kis céget kevesen ismerték Európában, így nem sokan akartak dollármilliókat fektetni egy gazdasági problémákkal küzdő ország alig ismert vállalatába

A fentiek miatt a HKS végül a projekt leállítása mellett döntött. Érdekes azonban eljátszani a gondolattal, hogy mi is lehetett volna, ha egy ilyen, jelentős tapasztalatokkal rendelkező kisebb cég csatlakozik a királykategóriához.