1994 végén a Ligier, hasonlóan a többi kisebb privát csapathoz, nehéz anyagi helyzetben volt. Az akkor már közel 20 éve működ alakulat az egész turbóéra, majd a 90-es évek elején is végig motorszállító gondokkal küszködött. Nem sikerült erős és megbízható motort találni a kaszniba, így a teljesítményük nagyon kiszámíthatatlan volt, évenként jelentősen eltért. Az 1993-as Renault szerződés látszólag megoldotta a problémáikat, a mezőny legerősebb motorja gyorsan vissza is katapultálta őket a középmezőnybe.

A francia motorok használatával 7 év után tudtak visszatérni a dobogóra a Brundle, Blundell duóval, miután mindkettejüknek volt TOP 3-as eredménye. A konstruktőri 5. helyen végző csapat azonban nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy a következő évre is új autót építsen, így 1994-ben a JS39B jelzésű, némileg módosított kasznival versenyeztek. A lényegében 1 éves technika viszont már közel sem volt olyan versenyképes, bár két meglepetés dobogót még így is össze tudtak vele hozni. Az viszont egyértelmű volt, hogy nem lesz sokáig fenntartható ez a tendencia. Ekkor jött Flavio Briattore!

Nem lett tökéletes másolat, de rengeteg elem szinte pontosan megegyezik

Az olasz akkoriban a Benetton csapatfőnöke volt, aki részesedést vásárolt a Ligierben. Mindösszesen egyetlen dolgot szeretett volna a középcsapattól: A Renault motorját. A felvásárlás után gyorsan meggyőzte a francia motorgyártót, hogy ne a Ligiernek, hanem a Benettonnak szállítsa a V10-es erőforrásokat. A korábbi Cosworth motor lecserélése jelentős előrelépés volt a címvédőnek, nem is csoda, hogy ’95-ben hatalmas fölénnyel lett bajnok Schumacher.

Az üzlet másik oldala az volt, hogy a Ligier új autója, a JS41 elég sok alkatrészt megkapott a B195-től, amik nem tettek rosszat a tempójának. Szinte egy az egyben kapták meg az oldaldobozokat, az orrkúpot, az első-hátsó felfüggesztést valamint a hátsó szárny legtöbb elemét. A negatív oldala az 1995-ös évnek az volt, hogy a Renault motorokról a Mugen álnéven futó Hondákra kellett váltaniuk, így teljes mértékű másolásra nem voltak képesek.

Bár a szabályok nem engedték meg akkor sem, hogy ilyen nagy elemeket teljesen átvegyenek azévi autókról, a Ligier viszonylag jó eredményekkel versenyezte végig a ’95-ös évet: 2 dobogót szeretek, valamint Panis személyében végig a középmezőny sűrűjében tudtak csatázni.

1996-ra viszont ismét kevésnek bizonyult az előző évi technika, amit Briattore kiszállásával nem tudtak megújítani. Az apró módosításokkal ellátott kaszni visszaesett a mezőnyben és Panis hihetetlen győzelmét leszámítva csak 4 alkalommal szereztek pontot. Az év végén el is tűnt a Ligier név az F1-ből, mikor Alain Prost felvásárolta a csapatot, hogy létrehozza a Prost Grand Prixet.